éjjel megnyílt az égbolt
és beléjük nőttek a fák
határokat nem keresve
lehetetlent nem ismerve
pátoszra hangoló szavaktól
szándékkal elzárt elme
figyel éberen négy égtáj felé
Összekuszálnak az álmok,
álnokul ül meg az est,
csendben a tegnapi lángot
szítja a lám sose rest
dalcsiholó konok óra.
Fogantam valahol
lettem kihordva
parányi gomb
akasztva
cérna horogra.
Elmondhatnám neked
ékes szavakkal
Amikor gyerek fejjel
meséket hittem,
s két kezemmel
kantákat vittem,
nem gondoltam
milyen egy érzés,
mikor anyám okozza
a legnagyobb vérzést
szívemben és számban egyaránt.
Nekem ezt hozta titkon a mikulás.
Penge a nap
Dombok
Pajzsháta görnyed
Hé,
te ott,
a falak
mellett,