ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

„Lehetetlen nincs, ezt már az az ókori pofa is ismerte”, vakarta a fejét a lehetséges megoldások kulcscsomóján keresgélve. Az főnök soha nem adta fel! A lehető legokosabban -most is, mint általában-, maga készítette stratégia alapján dolgozott, így a felbecsülhetetlen, mintegy 80 fillér értékű, több vagonnyi képet, egy használaton kívüli, omladozó -szebb napokban kultúrközpontként működő-, épületben helyezte el.

„Ötért – magamat kérdem -
adsz-e hatot?
Játszom:
azé az érdem,
ki játszhatott.”
J. A.

Főként földalatti zugokban működő kémnő neve: Kazamata Hari.

*** ***

Semmit sem akarok tudni a női nemről!
Én a női igenről akarok tudni!

*** ***
Veronai történet
Langymeleg júniusi délelőtt Veronában.
Egy köztéren két hét – nyolcéves forma kisfiú játszik.

És múlott a szép nyár, és már hullott a lomb, és haragos, sárgászöld színre váltott a Brenta smaragdvíze, és hajnalonként ködbe burkolózott a szőlődomb; és közben bontakozott már Apollón szép teste és arca, és lelke lett Apollón szobrának, lelke.
És olykor már őszi esők hulltak alá; Giovanni Pygmalión munkásokat hívatott és fészert építtetett Apollón köré. Most ebben a fészerben folytatta a munkát.

Lehet-e unalmasabb egy irodalom dolgozatnál? Jön, hogy az ember a kalapját a fejébe húzza, bedagadt szemekkel, ráncos homlokkal átszundítsa az egész silányul elrabolt időt. Cefetül lajhár sebességgel cammogó, idegbénítóval lassított ketyegésű órára, a tanár szeme becsukódik és legszívesebben ő is átaludná az egész kényelmetlen -fekete-fehér-, úszó semmiséget.

Bemutatta a Versmondók Egyesülete Balatonszemesen, valamint a Merlin Színház Budapesten 2007-ben

Mítoszkísérlet öt szereplőre és egy karra két nem létező és egy harmadik felvonásban - a balatonszemesi Versmondók Egyesülete által rendezett írótáborból

Mindenek, de mindenek előtt arra kell nyomatékosan kérnem olvasómat, hogy történetem hitelességében egy pillanatig se kételkedjék! Kezdve a címtől, át hősöm különös nevén és sorsán, egészen a misztikus berekesztésig: művem első szavától az utolsóig igaz és hiteles.
Igaz bizony - bármily hihetetlen -, hogy főhősömet Pygmaliónnak hívták, az ám: s még hozzá Cipronak is. Így van, ez volt becsületes neve: Giovanni Pygmalión Cipro.

- Egy készülő regény előhangja -

Ha regényt írnának egyszer rólam, egészen biztos, hogy nem ilyen helyszínen kezdődne: vonat, az éjszaka közepe, mikor az egész táj időtlenségben úszik. Teljesen közhelyes lélekelveszejtés a fiatalság egyik utolsó hajnalán: a vonat ablakán felkúsznak, majd róla újra leosonnak a fák, a hegyek, az idők és a terek vonallá mosódott sziluettjei.

Kimmo Lemetti Gone With the Blastwave című képregénye nyomán

-részlet-

- mese, széphistória, vagy amit akartok -

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregedő Koldus. Olykor (egyszer) volt, de aztán inkább nem volt: legtöbbször inkább nem volt.
Nagyon különös koldus volt ez a mi Koldusunk, mert sem pénzt, sem ételt, sem italt, de még füstölnivalót sem koldult más koldusokkal ellentétben, hanem mosolyt és simogatást koldult mindenkitől.