Játékaim (1)
„Ötért – magamat kérdem -
adsz-e hatot?
Játszom:
azé az érdem,
ki játszhatott.”
J. A.
Főként földalatti zugokban működő kémnő neve: Kazamata Hari.
*** ***
Semmit sem akarok tudni a női nemről!
Én a női igenről akarok tudni!
*** ***
Veronai történet
Langymeleg júniusi délelőtt Veronában.
Egy köztéren két hét – nyolcéves forma kisfiú játszik.
Egyikük lágy, kedves arcocskáját szőke, a másikét igazi olasz, fekete haj keretezi. Elmélyülten építik homokvárukat, olykor a szőke meg a fekete buksik összeérnek.
Hat év körüli kislány viharzik át a téren, hosszú, fekete haja lobog utána, és gondolkodás nélkül átgázol a fiúk homokvárán, és már ott sincs.
A fiúk egy darabig levegőtlen-szótlan bámulnak a hebrencs lányka után, rakosagtják föl homokváruk maradványait.
Kisvártatva a fekete hajú megszólal: „Te Benvolio! Ez ki volt?”
„Nem ismered, Romeo? Júlia, a Capuleték Júliája.”
A kis Romeo elmélyülten néz az elporzott kislány nyomában, aztán fölsóhajt, és azt mondja: „Hogy én mennyire utálom ezt a lányt….”
*** ***
Mese 1.
Egyszer volt, hol nem volt egy szegény özvegyasszony, volt annak egy kis kakaskája.
Egy nap a kis kakas, ott kapirgált a szemétdombon, és egyszerre kikapart egy ragyogó gyémánt féltallért.
Örült ám a kiskakas, de nem sokáig, mert épp akkor járt arra hintaján a török császár, és utasította poroszlóit, vegyék el a kakastól a ragyogó féltallért.
Úgy is történt.
Hazavitte a török császár, és betétette a kincstárába a gyémánt félkrajcárt.
Ejh, megmérgesedett a kiskakas, fogta magát, fölszállt a török császár palotájának ablakába, és elrikkantotta magát: „Kukurikúúúú török császár! Add vissza a gyémánt félkrajcáromat!”
A török császár rögvest utasította poroszlóit, hozzák elő a gyémánt félkrajcárt, vette kezébe, és átnyújtotta a kis kakasnak, mondván:
„Tessék, parancsolj!”
*** ***
Mese 2.
Egyszer volt, hol nem volt…
Itt a vége, fuss el véle!
*** ***
M, mint az életeM
Népstadion állomás következik.
Az ajtók a bal oldalon nyílnak.
Pillangó utca.
Az ajtók jobb oldalon nyílnak.
Örs vezér tér, végállomás.
Az ajtók sem a bal, sem jobb oldalon nem nyílnak ki többé.
*** ***
Ponty fölsóhajt
Követlek aranyhal; te leszel arányomra nézvést az irányhal.
*** ***
Kor kórkép
Semmi Ferdinánd belépett a Multinacionális Cég földszintjén a liftbe, hogy állást keressen. No, nem a liftben, hanem az első emeleten a 102-es szobában, ahová Portás irányította.
Az ajtón fölirat, Semmi ezt olvasta:
Humán Tőke
Ferdinánd kopogott, belépett, szépen köszönt Humán úrnak, és bemutatkozott:
”Semmi vagyok!”
Humán úr bólint: „Látom.” – mondja.
És akkor Semmi keresni kezdte Humán úr tökét, hogy megszoríthassa…
De hiába kereste.
Humán úrnak nem volt töke se.
*** ***
Spanyol családi kör
Esteban, Esteban! Kiki nyugalomba!
Föl ne ébreszd Kikit Esteban,
álmát ne zavarjad!
*** ***
Korstílusok
Vitikkantás
Mán ró
Tikagó
Nőre szánsz?
Ni, Mamus! Rísz?
Rockba
Kórókő
Szív klassz mustcsízt Manro Kati
Alizra must
Pestim színező must
*** ***
Egy csimpánz, majd egy makákó érkezett az állatkertbe az oráng után.
*** ***
Ágytálamhoz
Nem ilyenre vágytál,
ágytál?
*** ***
Sötét bőrű arab fiúm a kábítószer. Mi az?
(mór fiúm)
Képzelj el Olvasóm egy csalót, egy gonosz csalót!
Gondold el, hogy van egy lánya e csalónak, és lányának van egy hajnalban éneklő madara! Hogy hívnád ezt a madarat?
(a csaló lánya csalogánya)
Ha sajnál a hulladék, akkor milyen érzés az?
(szán a lom)
*** ***
„Az állam én vagyok!” – mondta a Napkirály, majd hozzátette: - „Meg az orrom is.”
Galamborr nem galamb! – szögezte le William Shakespeare a Hamlet nagymonológjában.
(Tubi-orr not tubi.)
*** ***
A kutya ugat, a karaván örül, mert közel az oázis. (A Szaharában hogy ugatna már kutya?)
*** ***
Bocsánatért esedező utóhang Puckkal szólva:
„E csekély, meddő mesét,
mely csak álom, semmiség,
nézze most el úri kegy:
másszor aztán jobban megy.”
- és még nincs vége -