Öles szóval
Mikor elment, még akkor se kellett.
Az tagadta meg, akit szeretett.
az a pillanat
abban a pillanatban
amikor egymásba kapaszkodott
remegő tekintetünk
hevesen haraptam ki
szádból nevem
lehűlés
gondoltam akkor
azon a divatbemutatón
hogy a vágy hűvös tárgyává tett
réveteg tekintetű lányok
látványa helyett
veled ott volna jó
ahol latin zene szól
Már bontom
Mint fordított Déva-várat rontom
a földig, kövenként, ha kell, széthordom,
hogy ne lássam: falán az ügyetlenül
magam csinálta fugákat mint veri föl
a gyom, s milljom nyüzsgő kis állat miként
épít mikrovilágot magának,
hogy lakjon e romokon.
Őszi anzix
Aznap éjjel valami utcai karnevál
forró vörös tömegében viaszként megolvadva
sodródtam ezernyi maszk és izzadó test között
egy ismeretlen cél felé.
Tisza
kavicsból terített partot © - Copyright Pekka
Hegyekből indult, s a kezdet:
Csermely, mit ringattak a fák.
Ki a rétre - futni kezdett,
Hol átlépte fakó nyomát,
Odébb állt, majd eltipor’
Fordult, a pusztának tartott,
Ráterült a földre, mikor
Néztem, hogy vizével alkot.
Kis érből nagy folyammá lett,
Által futva völgyön pont ott,
Hol magának utat vésett,
Sziklákról mindent lebontott.
Lágy kezével, mit felépít,
Szűrt fénybe rejtett fotódon
Az elfelejtett lelkek tengere...
Ahoj! Matróz, húzd most a horgonyt,
oldj kötelet, és a nyílt vízre fel!
A szél megint velünk, vitorlát bont,
s árbocok csúcsán lengve énekel
búcsúdalt Neked, én jó kikötőm.
Hol vágyó szemből már nem hull könny
értem, s még maradnék, de erőm
gyilkosa lenne az a színtelen közöny,
mi elüldöz e világból.