Mikor elment, még akkor se kellett.
Az tagadta meg, akit szeretett.
Mintha egy eltévedt gyerek volna,
játszik a sírból visszahajolva.
Gúzsba kötve nyirkos boltív alatt
szivárványt álmodik. Azt, hogy szabad.
S rendet itt e csupacsősz világban,
hol a szívben ostorcsordítás van.
Öles szóval, hogy hallják élők, holtak,
üdvözültek és elkárhozottak.
Csak annyit kért, kik olvassák a versét,
ha hazudják is, kicsit szeressék.