...
ma megint túl kell élnem magam.
mert te ha voltál is vagy ha nem,
kibillentél belőlem és vitted minden
létező sejtem.
nem tudom mi tart még életben.
szinte-csak-csont-vagyok
negyvenhárom kiló
eleven fájdalom.
hát befontam magam ebbe a másba
ahol agyam legkisebb zugába
duruzsolsz valami hozsanna félét,
én meg rettegve hallgatom
a nem létező zajokat.
és csak vagyok. egészen kívül.
nem benned és nem magamban.
valahol és valamin túl
ahol nem kell érteni és hinni sem
hogy miért a miért és miért nem a nem,
ahol a soha többé nem lesz
ugyanolyan egyszerű
mikor kezemben szétporlad a kék.
most ne mozogj.
és ne szólj.
és hozzám se érj.