ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- a Költészet Napjának közelgő ünnepére -

A szerbiai Zagubica fölötti kőrengetegben felépített tábor, Lager Heidenau, és a Győr mellett alvó kis község, Abda között légvonalban mérve is 1513 kilométernyi a távolság. Az erőltetett menet persze kanyarogva, tétovázva, vándorló fájdalomként haladt, és nem légvonalban.

Minden csemeték örökös atyja, már őszülő halántékkal bár, de nem cserélt volna egyetlen emberrel sem, babaarcú feleséges, márványcsempés lakással bírókkal, akik a világ legdrágább, selymes, vagy daróckérges ruháit engedték meg maguknak. Hiszen csemetéjük legfeljebb egynéhány volt, neki viszont - amíg él -, mindig egy erdőnyi lesz.

- A Költészet Napjának közelgő ünnepére -

Friedrich (Menón) Hölderlin élete és halála,
ahogy utolsó óráján átélte, midőn váratlanul
kitisztult szelleme, viszont elpusztult a teste

Hat lépés alatt mattot adtam Nicunak. Nagy hóhányó volt, ez a dobrudzsai gyerek, kicsit minden hájjal megkent, olyan életművész féle a kategóriájában, már amennyire ott egyáltalán ez lehetséges.
Mindig fülig száj, cseles és humoros.

„Ide újra a szeretet jön, s mindenkinek fakad bocsánat. "(József Attila)

*
Az Anya sokat töprengett, hogy milyenre készíttesse a sírt.
Nem akart semmi hivalkodót, de azt sem szerette volna, hogy mint a tömegsírok, a hely beleolvadjon a temető jellegtelen betondzsungelébe.
Nem volt mindennapi ember a fia. Operatőrnek készült. Jóképű volt, udvarias, tehetséges és rendkívül érzékeny.

Kedvenc költőjének, József Attilának ismerte szinte minden versét. Őt nem a vasúti sínek vonzották, hanem a metrók sötét alagútjának mélység-sínjei. A ki tudja hová vezető, ismeretlenségbe tartó párhuzam-vasak.

**

- Anakreón Engem a szerelem kezdetű verse születésének minden
irodalomtörténeti alapot nélkülöző, ámde pontos krónikája -

A Költő villája közel volt Szamosz szigetének kikötőjéhez, de mégis távol a zajos városi élettől, és még – szerencsére – a fövenyesen sárguló tengerpart is ott volt villája közelében.

Fülhasogatóan visított fel a készülék. Álltam? Ültem? Feküdtem? Nem emlékszem.
A telefon vijjogására felugrottam, mintha kígyó mart volna belém. Aztán megdermedtem. Földbe gyökerezett, megbénult a lábam. Késsel hasított agyamba a rémület.
Laci vette fel a kagylót. Azt kérdezte:
– Miért sírsz, Barbara?–

- majdnem minden történeti alapot nélkülöző írás -

(Az első rész tartalma

Karambolozott! A neve, olyan kis - Trabantnál gyengébb -, Velorex kaliberű, tragacsság név volt csak, de ragaszkodott hozzá, makacsul remélve, hogy egy kis szóróanyag átvitel freccsentéssel, még egy Zsigulinál is fényesebbé csiszolható.
Csupa graffiti burkolta utcabelsőn szaladt bele, a névfényező kft, "Mindenkinek fényes nevet", csillogónak nem nevezhető, ütött-kopott cégtáblájába.