ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

„Ide újra a szeretet jön, s mindenkinek fakad bocsánat. "(József Attila)

*
Az Anya sokat töprengett, hogy milyenre készíttesse a sírt.
Nem akart semmi hivalkodót, de azt sem szerette volna, hogy mint a tömegsírok, a hely beleolvadjon a temető jellegtelen betondzsungelébe.
Nem volt mindennapi ember a fia. Operatőrnek készült. Jóképű volt, udvarias, tehetséges és rendkívül érzékeny.

Kedvenc költőjének, József Attilának ismerte szinte minden versét. Őt nem a vasúti sínek vonzották, hanem a metrók sötét alagútjának mélység-sínjei. A ki tudja hová vezető, ismeretlenségbe tartó párhuzam-vasak.

**

A fiatal erdélyi szobrász nemrég települt Magyarországra. Nevelőtanárként dolgozott. Nemigen ismerték errefelé. Elvállalta a munkát, annak ellenére, hogy nehezen értette meg, hogy mit kérnek tőle.
– Miféle fa? Miféle pad? Asszonyom, szeretne csináltatni egy padot és fát ültetni mellé? Oda, ahol szívesen üldögéltek, találkoztak valamikor ? –
–Dehogy! – tiltakozott az Anya.

Hosszasan beszélgettek. Az Anya igyekezett összefüggően mesélni a fiáról. A csalódásairól, a megvalósult és a már soha meg nem valósuló álmairól.

Később kimentek a temetőbe. A fiatal művész a szomszéd sír betonszélére telepedett. Egyszerű írólapot és grafitceruzát vett elő. Rajzolni kezdett. Amikor elkészült, megmutatta a skiccet. Az Anya arcán megjelent egy halvány mosoly.

–Igen, ez az! – mondta.

**

Jóval Halottak Napja előtt készen lett a sír. A fejfa helyén támla nélküli, középen kettéhasított mészkőpad áll. A törésvonal közepéből egy törpeakác néz fel az égre.
Az Anya ültette a fiatal szobrász segítségével. Azt mondják, hogy ez a fa 100 évnél is tovább él.
A sírdombon örökzöld a fű. Kevés gond van vele, csak nyírni kell.

Az Anya az összes ismerősnek és minden arra járó idegennek elmondta : szeretné, ha tárgyként, valódi ülőhelyként használnák e különös fejfát. Jó lenne, ha pihennének, elgondolkodnának itt az emberek.

A pad szélén, a név és a kereszt mellett egy kevesek által ismert József Attila verssor olvasható:
„Ide újra a szeretet jön, s mindenkinek fakad bocsánat.”