ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ekkor herr Riemer lépett be, és jelentette:
„Mister John-Paul és lánya, Emily kívánják tiszteletüket tenni signore Scardanelli. Az Ön honfitársai…” – biccentett Thoreau felé.
„Jöjjenek be!” – szólt Hölderlin, mint egy igazi úr, igazi porosz úr.
Tán Gontard bankártól tanulta, a szörnyű bankártól…
John-Paul Dickinson, termetes úriember mellett tíz év körüli kislánya csak olyan volt, mint hegycsúcs mellett a dombocska. De nagyon bájos arcú, kedves lányka volt Emily Dickinson.

- Szia Julikám!
- Szia Vince, hamarabb jöttél, óvakodj, mert kirúgnak! Nehezen kerítettük azt a csirkelábpucoló, megyei főszakértői állást, ahol nyolc órában nyolcat, egy asztal mellett - hasadra ütve - csirkeláb számokat saccolsz.
- Nézd kincsem, nem szeretem a földhözragadtságot, mindig előre kell nézni! Aladár, Józsi bátyám osztálytársa, egy sima mérnöki diplomával, eddig valami albeosztotti funkció alázottja volt, most rávisított a szerencse, kinevezték a csirkekörömkaparó gyár igazgatójává.

Mert vannak még Emberek, akik számunkra oly fontossá tudnak válni, mint a levegőég madarainak belesóhajtásai egy-egy lombkoszorúba, melyben az otthon szépét sejtik... És nem foglalkoznak azzal, hogy kakukkfiókákat nevelgetnének-e abban a hűs otthonban saját csemetéikkel együtt vagy csupán a fénysugarak furcsa dőlésszöge és pontos beesései miatt lehetne számukra varázsossá az az otthon.

Ez a találkozás soha, soha létre nem jött,
tehát egészen fantáziám szülötte.
Vagyis: minden irodalomtörténeti
alapot nélkülöző szöveg az alábbi.
De ha megtörtént volna, csak így
történhetett volna, csakis így…

A Költészet – és József Attila 106. születése – Napján

Szükséges előhang
Mielőtt még… Kétségem nincs, hogy lesznek, akik bizonyos sorok olvastán fölszisszenek majd… „Na, ezt már mégse!”
Nekik mondom:
1. Sok irodalmi állócsillagom közül úgy hat éves korom óta József Attila a legállóbb. Ami alább Róla olvasható, arra áll a saját maga írta szépséges mondat: „Érted haragszom, nem ellened.”

(Ülj mellém... naplójegyzet)

- Megosztani az élményt nagyszerű dolog, legalább olyan szép, nemes és különleges, mint megélni”...
- írtam a napokban valakinek egy irodalmi élményem kapcsán. Csak hát nem olyan egyszerű dolog ez.
A gondolat tovább folytatódott bennem, kérdések sora állt elém, immár sokadszor: miért is e vágy az emberben - megosztani az élményt - legyen bár egészen hétköznapi közlésvágy, vagy akár érett művészeti, irodalmi stb. alkotás, ami alapul szolgál?

A Költészet Napjának közelgő ünnepére

- fölolvastam 2010. április tizedikén – a Költészet Napjának
előestéjén - a Gödör-klubban Víg Mihály (Balaton)
és Magyar Péter (Európa Kiadó)
hathatós és szép zenei támogatásával -

2. Az őszi ködben már magamban járok…
Francois Villon*

Hejh, zűrzavaros, bajos évek voltak az ezernégyszázhúszas, harmincas évek Frankhonban. Annak a tizenötödik századnak elején Franciaország a pusztulás szélén állt.

A Költészet Napjának közelgő ünnepére

- fölolvastam 2010. április tizedikén – a Költészet Napjának
előestéjén - a Gödör-klubban Víg Mihály (Balaton)
és Magyar Péter (Európa Kiadó)
hathatós és szép zenei támogatásával -

1. Éltem, és ebbe más is belehalt már
József Attila

Nagyon fáj, tudod? Még mindig
nagyon fáj!
Pedig hány éve is annak már?
Fölkeltél az asztaltól, felvetted másoktól
kapott kopott kabátod.
Köszöntél Etusnak
és a gyerekeknek.
Zsebedbe három utolsó