koosán ildikó alkotásai
Úgy is kidobják
Lehet az életet úgy elmesélni, mint egy
joviális öregúr, vagy egy vénkisasszony
tenné, elrágódni némi nosztalgiával, az
események egymásutánján, felértékelni,
leértékelni, átrakosgatni egyik polcról
a másikra, leporolni, törölgetni, mint
valami dísztárgyat, fő helyre tenni, hisz
ajándékba kaptuk, s lelkünkre kötötték
vigyázzunk rá.
Játék és valóság
Feltűntél tegnap papírlapomon
a verssorok közötti tér-időben;
hol egyik, hol másik betű mögött
rejtőztél, bukkantál elő a résben,
váratlan, fehérben, kékben;
Őszi kép
Sárgarigó ül az ágon,
fürdik a reggeli fényben,
hajlik az ág oda-vissza,
kék ragyogás van az égen.
Csokonai Vitéz Mihálynak / Lilla is írhatta volna/
Versekkel kertem körbe kerítéd,
szavakból koronám, hűségből napom,
hozzám kötözted szőlővenyigéd,
szomjasan szürcsölted hűvös harmatom.
Még egyszer Lilláról /Csokonai V.M. talán ezt írná /
Lilláról szólanék tenéked
Vándor Idő, tudom, megérted:
Szívembe gyűlt a fény.
Sírom felett súgó zefírrel*
Együtt jöttünk hozzád a hírrel:
A Kedves még enyém.
Álomfogság
Szobámba néz a hajnal, és keres,
szétszórt ruhák, gyűrött papírlapok
közt álomtól még kábán fűszeres,
napfényre éhes árny-fény alakot;
Cicakaland / mese gyerekeknek/
Koday László képe
Nézzétek csak a Piroskát,
s kötényében a sok macskát!
Mit keres ő kora reggel
az erdőben, s kinn a réten,
mikor a nap épp, hogy felkel
kis virággal a kezében ?
Eszembe jutsz /dalszöveg és zene/
eszembe jutsz, mikor arra járok,
várom, talán szembe jössz velem,
megértő, és csöndes itt a város,
avar zizeg át a léptemen.
Veremben
Veremben
Kerülni kell, én mégis beleestem,
az óvott tőle, aki fogva tart;
mindegy, áldott, vagy átkozott a harc..
/ az ész vihogva átrepül felettem./
