Csokonai Vitéz Mihálynak / Lilla is írhatta volna/
Versekkel kertem körbe kerítéd,
szavakból koronám, hűségből napom,
hozzám kötözted szőlővenyigéd,
szomjasan szürcsölted hűvös harmatom.
Kit el nem értél, immár por vagyok,
bilincsbe vert szó, némák hallgatása,
mohos sírkő alá rejtett rabod,
kialvó fény, magányod hívő társa.
Te üstökös vagy, végzetként ragyogsz,
éji fátyolon suhansz át merészen,
megcsodálhatnak késő századok,
asszonysorban míg magam elenyészem,
nevemre örök glóriád fonod,
halálomban ki útravalóm lészen…
____________________________
A két verset egy Csokonai pályázatra írtam
szándékosan régi nyelvezettel /épp
ezért nem nyertem vele , az indoklás szerint/ />
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges