Koday László képe
Nézzétek csak a Piroskát,
s kötényében a sok macskát!
Mit keres ő kora reggel
az erdőben, s kinn a réten,
mikor a nap épp, hogy felkel
kis virággal a kezében ?
Úgy-e , bizony nem sejtitek
miért kószál, vajon minek?
Gombát szedni járhat erre?
Keresi a durcás kecskét
aki meglóg reggelente,
nem adja le a tejecskét?
Vagy tán csak úgy erre tévedt;
a málnásba, ha megérett,
leszedi a friss gyümölcsöt
hazavinni vacsorára,
merthogy mára nem is főzött,
úgy kesereg bánatába’.
Elveszett a cicák anyja,
égen, földön azt kutatja.
Hol lehet a szegény állat,
- a sok cicus enni kérne-
napok óta merre járhat?
baj, betegség tán nem érte…
Míg gyötrődik gondolatba’,
arra jön egy tarka macska,
köszöntésképp nyávog egyet:
Szép jó reggelt! A legszebbet!
Neked is te kedves Tarka!
S elmeséli pityeregve:
elveszett a cicák anyja,
nincs ki őket megetesse.
Mi lesz velük, Uram- Atyám?
Én etessem őket talán?
Sose búsulj, most jár éppen
egérfarkkal tarsolyába’
odalent a faluvégen;
jön az anyjuk nemsokára.
Jaj istenem, boldog világ!
Legyen tied ez a virág
a jó hírért…s futott haza,
be a kapun, be a házba;
nem volt egyetlen rossz szava,
hogy a macskát viszontlátta.
Hej! Lett aztán nagy vigasság!
Telt a poci, mint a babzsák.
Ettek, ittak, doromboltak,
s elaludtak valahára...
Piroska meg épp ez alatt
pitét sütött vacsorára.