koosán ildikó alkotásai
Reiner Kunze: A szerelem* -
A szerelem
vadrózsabokor lesz bennünk.
Ez, ami gyökeret ereszt
a szemekben,
ha pillantásuk a kedvest követi.
Aki dönt
.jpg)
Fényképedet megőrzöm a nyárból
polcomon a sok kacat között,
nézegetem, ha nagyon hiányzol;
fotódon még napfényes a távol,
házak közt itt szétterül a köd;
Harmonikás / dalszöveg és zene/
nyúzza a vén harmonikát,
zenél, a régi dalok visszatérnek,
arcát az idő festi át,
billentyűk hegyén pereg, pereg tovább
a ritmus; múlik az élet;
Uram! Látsz -e engem
saját fotó
Te, akit hisznek, vagy hinni akarnak
az elhagyottak, a gyámoltalanok,
akik, ha élnek, akik, ha halnak
keresnek téged, vezércsillagot
az ég kárpitján, magányuk fölött;
Te, aki engeded, aki még hagyod
a reményt , kis motyóink között
léted ábrándjával továbbcipelni,
Uram! Látsz- e engem, ha vagy?
Rododendron
saját fotó
Bölcsőd a messzi havasok,
szirmod a legszebb líra,
szavak nélküli ritmusok
formákba, színbe írva.
Bevallom
nyárban jöttél, mint a zápor,
lassan tél lesz, tél a nyárból;
de itt bennem máglya éget,
el sem hiszem az egészet:
mintha égő vulkán lenne,
úgy röpít a képzeletbe…
Mint pincemélyen
Bennem, ha szavak ébredeznek
csöndesen várok és hagyom,
felismerem, betűkké lesznek,
s majd fehér lapra írhatom;
És újra ott /hon/...
Ha néha éberen álmodozgatok,’
Zazar vizén lecsorgó
kora tavaszi tűzalkonyatok,
sötétlő hegyeim lábainál
a kanyargó út, ami vár reám,
s idézem képét egyre makacsul…
