Uram! Látsz -e engem
saját fotó
Te, akit hisznek, vagy hinni akarnak
az elhagyottak, a gyámoltalanok,
akik, ha élnek, akik, ha halnak
keresnek téged, vezércsillagot
az ég kárpitján, magányuk fölött;
Te, aki engeded, aki még hagyod
a reményt , kis motyóink között
léted ábrándjával továbbcipelni,
Uram! Látsz- e engem, ha vagy?
Szerettem volna ember lenni,
nem véletlenség, szirti fagy,
nem kétely, nem meghasonlás,
csupán emberöltőnyi hársfaág,
élő agyagteremtmény, hasonmás
akibe lelket leheltél, aki szilárd,
aki a létezés kódolt láncolatán
örökíti génjei nyomatát tovább;
Uram! Látsz- e engem, ha vagy?
Pusztaság voltam, kezdeted,
magam köré téged takartalak,
kell, hogy naponta megteremtselek,
világíts nekem, melegíts, Te Nap,
lépteimbe lépj, alakíts, Te Véső ,
Mozgatóerőm, Büszkeségem,
mert jobbnak lenni, sose késő .
Légy késztetésem! lásd, egyre kérdem:
Uram! Látsz- e engem, ha vagy?
Magamban magamnak megteremlek,
nem díszek, szobrok, szolgálók
hoznak elém , ha látni vágylak;
oltárod mindvégig magam leszek,
áldozok neked, Életnek, Halálnak;
tudom, nyájadba visszavárnak:
gyermeked vagyok, tévelygő fiad ,
emberöltőnyi léte egy hársfaágnak;
Uram! Látsz-e engem, ha vagy?
Szombathely, 2012. szeptember 28.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges