koosán ildikó alkotásai
Kantáromat kikötöttem
Kép az internetről.
/ Juhász Ferenc stílusában/
Csendesedve, mint a vihar,
ha ereje lassan kihal,
kantáromat kikötöttem,
hétmérföld maradt mögöttem.
Vallomás a líráról /szonettkoszorú/
Mert széle, hossza nincs a nagyvilágnak,
s tovább tágul a csillagközi tér…
A jó líra tömör szépséget ígér,
esszenciáit rendnek, tiszta vágynak.
Farsangfarka
Fogom a kalapom, szép napot!
Itt voltam, de holnap nem vagyok.
Lesz, aki felkeres,
Azt mondja érdekes:
Tavasznak festett új címlapot.
Szerelem
Ma újra nő a vastag hó- palást
És torlaszos lesz járda, útszakasz,
A szembe-ház, mint halvány villanás,
Kontúr, ha a hó-függöny szakad.
Én meg Ő
nyargal felettünk fürgén az idő,
az évek suhanó- fényű vonat-
ablakok; mi állunk helyben,
én, meg ő, a nyírfám, állunk,
ketten, a rég haldokló kertben,
Valami bánt tegnap óta
Igen,
így van ez!
Mindhiába
zárom
rímeim kalitkába,
hol itt, hol ott, rést
találnak
a szavak, könnyek, és
a vágyak;
Christian Morgenstern: Az első hó
Az első hó
Ezüstszürke tisztásra kilép
egy karcsú őz
a havas fák mögül,
meg-megtorpan, fürkészve néz
körül a hűs, érintetlen, frissen hullott hóba’.
Te jutsz eszembe róla, Gyönyörűm.
