E korszak a rendet irtandó gyomként rég lekaszálta,
visszafelé sem vezet már ösvény, nemhogy előre,
lenn az agorán démonok ülnek, terjed az átok,
bolydul a plebsz lásd, gyorsul a némák kéz-jelbeszéde.
Ez most a rég várt éjszaka,
a titkokkal teli,
nyűtt csizmácskám a Jó Öreg
remélem megleli.
ha a nemzet öntudatából
már semmi méltóság, önbecsülés
nem hívható elő;
saját fotó
Fölém magasló
nyírfaág,
barna íriszén
titka,
távoli világ
feszül.
Ő, s én két magány
mégis egy belül.
Koday László Alvégen c. képéhez
Sok kis ház guggol itt a fák között,
kék, lila, zöld, mind zsúpfedéltetős.
saját fotó
Kimondani bizony nehéz,
gyakrabban int a józan ész:
tengelyforgása ferdülő,
kurtább a nap, a létidő.
A Testamentum immár kész,
véget ért Villon élete,
jöjj el, ha lesz a temetés,
harangzúgás hív, gyászzene.
Vörös lepelben teteme,
hiszen ő mártír, áldozat,
a szerelembe halt bele
akit e sír ma befogad.
saját fotó
Elköszönt a nyár,
halványul napom,
eljössz kisleány:
versed olvasom.
saját fotó
A világnak, hisz benne élhetek;
neked, elvárod, kedvedre tegyek;
Léted holnapok viszik tovább,
És rövidítik a tegnapok,
Láthatod tisztán, folyton-folyvást
Bennük lesz örök a mai napod.