Álomfogság
Szobámba néz a hajnal, és keres,
szétszórt ruhák, gyűrött papírlapok
közt álomtól még kábán fűszeres,
napfényre éhes árny-fény alakot;
Nyújtózkodnék, de ellenáll a test,
öntudatlanba hátrál a tudat;
még visszatart, beindulásra rest
a késztetés, rá álompor tapad;
Nem emlékezem meddig és hová
hajt a létezés konok indoka;
percekig tart, vagy vég nélkül soká
míg elbocsát, és nem marad nyoma.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges