ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

" Egyszer egy szép napon három fiú
hangszerről és rockzenéről álmodott,
így szólt az egyik, a dallam már kész,
három fiú úgy zenélt, hogy meg állt az ész".

- Józsikám, mondd már mit látsz?

- Olyan vaksötét van nyugaton, hogy teljesen eltűnt a Hold!

- Azt hiszem, egymásra másztak a felhők...

- Ugyan, alig múlt este kilenc, ilyenkor Földünkön még nappal van!

- Na most meg ránk zuhant a kukkerezés ideje.

Zsuzsika, kedvenc parkjának kedvenc padján üldögélt, és azon gondolkodott, vajon miért nem történik meg vele harminckét éves létére az, amiről harminckét éve álmodozik. Már az irányított tudat megjelenése előttről, erről meg volt győződve.

Külön ajánlom váradiaknak!

Püspökiből felzötyögök a hatos villamoson a nagy állomásig. Igazi külvárosi szállítóeszköz volt az, de hogy milyen gyakorisággal járt, már fogalmam sincs. Talán sűrűbben, mint a későbbi félóránként induló autóbuszok. Az utca egészen hangyabolyszerűnek tűnt, ahhoz képest amit akkor megszoktam, ám teljesen kihalt a mai viszonyok fényében.

- Megvörösödött a hajam, velem sikít!
- Az semmi, Izolda! Mi felkenődtünk a falra...
- Poszter lett belőletek?
- Nem, de sajnos össze-vissza festettek.
- Miért sopánkodtok? Úgy látom szemüvegetek sincs. Én a falvédőn vagyok, belehímeztek...
- No tényleg, ennek a sorsa legrettenetesebb közölünk, mert te Izolda legfeljebb kopaszra nyírod magadat és már meg is oldódott a gondod.

Képzelt nyers tudósítás, Inna Enne kiküldött munkatársunktól.

Képzelt nyers tudósítás, Inna Enne kiküldött munkatársunktól.

Az évi 78 fokos középhőmérséklet, eléggé megviseli a majd félmilliós emberiséget. A dédpapák még hallottak valamit nagyszüleiktől az áram nélküli világról. Most nagy hasznát veszik ezeknek az információknak, mert összement az emberiség. Bizonyos értelemben képtelen kijelentésnek tűnik, de élet- és cselekvésképtelenné váltak.

Mit érnek a geopolitikailag statikus művek? Ha beléjük számítjuk a szerző makacsságát is, fél kutyafület sem vakarnak meg, mert lehetetlen őket aktualizálni. Ráadásul nem is kódolnak, tehát a sorok között is elég nehéz összegereblyézni az örök érvényűt.
Nézzünk egy konkrét példát. Van az a "Pál utcai fiúk" nevű, leszűkített mű. A név itt kötelez, mert nem valódi és minden nem valódit kötelesek vagyunk igazivá, ha úgy tetszik mindenkor fogyaszthatóvá tenni.

Egészen zavart tekintettel nézte a gomolygó füstöt, önmagán még nem érezte az odafagyott ruha csábos nyomatát. Olyan hirtelen történt, mondhatná, de nem. Volt előzmény bőven, csak nem így tanították az okosok. Most is felszabadítani ment, mint egy nagy lendkerék hajtotta furcsa fogaskerék. Fogazott és mégis fogatlan...

Szigetekről regélnék nektek, de bizonyos Ady, Dutka, Juhász és Emőd elülték a helyemet. Megértem én, hogy ülniük kell valahol, mert nem lehet örökké állni, de miért pont a szigetemen? Egyszerre bánok két szigetet is, igaz egyik sem az óceánok dísze, pálmafák sem nőttek rajtuk és banánhéjjal túlöltözött, kacsintgató lányok serege sem ringatta rajtuk csípőjét.

- Kapitány úr, potyautast találtam!
- Az meg hogy lehet, matróz? Erre a hajóra kiírtuk körbe, hogy a potyautas sorsa, merüléssel végződő, hosszan tartó tengeri fürdőzés.
- Talán egy kicsit túlcifráztuk a megfogalmazást és azt hiszem jobb lett volna latin betűkkel kiírni, bár meg kell adni eddig nem voltak ilyen gondjaink. Igaz, ez a hajó akkora, tán észre sem vehettünk minden esetlegesem bepottyanó ilyen jellegű utast, de felelősségem tudatában állítom, hogy szinte teljesen valószínűtlen.