ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Össze-visszacsatangolták már a várost, lassan kifogytak az úti célokból, igaz ezt önmaguknak sem vallották volna be. Persze, a hét ágra sütő nap sugarai alatt nincs az a Körös part, vagy strand, ahol ne lehetne állandó vendég két tizenéves, de sosem árt a változatosság.

Nem dokumentum írás, bár tartalmaz arra utaló elemeket.

A kora délutáni fagyos alvást, jéghideg fűtőtestekkel a lakásban, telefoncsörgés hiúsította meg.
- Tessék! Nem értem... Mi tetszik?
Próbálkozott valamit megfejteni a feleségem.
- Mit hebegsz odakint? Tedd már le kérlek! Aludnék.
- Apu van a vonalban...
- Igen, és?
- Nem értem, mit mond.
- Add ide a kagylót!

Borzevics Sün, Papanaya első emberének első embere, rátapintott országa felvirágoztatásának egyedüli módjára. Nem egy idegen gyümölcs esetleges betelepítéséről van szó, hanem rájött, hogy ki kell lépni a síkságból.

Vajon mióta heverek itt a cserben, szétlapult házzal a hátamon? Valaki itt hagyott, egészen magam alákerültem... Benyúlok, keresgélem, de nem találom még ott sem, a cser martalékául hagyott önmagam. Most mi van tulajdonképpen? A házam még védett is, de az itt hagyóm egy egész pókhálót feszített rám. Nem olyan klasszikus, valahány szögben szétfeszítettet, hanem egymást követő, sötétebb és világosabb zöld koncentrikus körökből.

Fafej már úgy érezte, egészen Tihamér szolgájává vált. Barátok ugyan, de ő az örök alárendelt, mindig a másik talál ki valami hatalmasat és abban híven, mondhatni szolgalelkűen segít neki. Nem elég, hogy a mocsárátdagonyázó világrekord kísérletben kimentette őt és az életét is, majd szerzett neki egy diófaerdőt, később "itt a piros, hol a pirosozott" egy jót vele, még a kivételesen brutálisan jónak minősült bódés ön-tükörbenézés vállalkozásban is segítette.

A gyufafejek sorsa az előzetes megállapodás szerinti elfeketedés. Igaz, a gyártó és felhasználó dönt arról, amiről szegény színváltóknak fogalmuk sem lehet, s ím két gyanútlan, de arrogáns gyufafej fejetlensége. Legalábbis az egyiké...

Lammert káplár úgy csodálkozott el a koreográfián, mintha korábban soha nem vett volna részt hasonlókon, pedig jó néhányszor mellékszerepelt már, de most ráosztották a főszerepet. Igaz, mindig a főszereplőre irányul a figyelem. A puccos rend mégis meglepte ezen a verőfényes, igen kora reggeli időpontban.

Hülyék voltunk! A pontos idézet, "nem voltunk teljesen normálisak", megállja a helyét. Szerintem költözzünk vissza. A környezet jelentős változásokon esett át, de mindenkinek jót tesz egy kis környezetváltozás.Nem?
- Nézd csak! Minden lefagyott, még a portás, az a barna öltönyös pisztolyos kisöreg - valószínűleg fiatalabb, mint mi most - is ott bóbiskol tákolt asztalán. A bemenő alagút járókelői - mindig akad egy-kettő -, sem mozdulnak. Áll a gyár, megnémult, lefagyott Csipkerózsika!

Ma ismét bóklászunk egyet az Olaszi temetőben, mint régebben szoktunk. Elmegyünk a Perl előtt, és ahogyan máskor, most is végigböngésszük a sírokat. Tele van ez a hely bokrokkal, fákkal, az egész olyan, mint egy város közepébe nőtt erdő. Persze a sírok mindjárt az ember eszébe juttatják, hogy sokak örök nyughelye mellett jár. De minden olyan relatív.