Seres László alkotásai
Úgy csodáltalak
Úgy csodáltalak, mint tejszínű álmát
lopakodó hold gyűrött felhők közt
meg-megállva. Szívem imbolygott,
árnyékod voltam jégen, tűzfalon.
Fényt vetettél kimérten utánam.
Öledben hajnali láng gyúlt,
vonzott, taszított, vitt magával.
Nem kértem kegyelmet, feloldozást,
nem is adtam. Bűnöm, bűnöd lett,
szégyenem, erény.
Üldözött csavargóként
szerettelek, szerettél,
míg jött egy másik,
egy új boldogtalan
két állomás között,
hogy visszatérítsen
magamhoz, s hozzád
vezekelve megcsalástól
Fordított csillagrendszer
Ma még a lábamon állok,
keményen, a föld már lazán.
Keringünk gyökereink közt,
ő taszít, én meg vonzanám.
Rád szabott sors
Míg gondokkal fekszel le,
gondokkal is ébredsz.
Könnyű csillagálmokat
mondd, hogyan remélhetsz,
Gyávaságból...
Ki gyávaságból tart veled, s tagadja,
-mosolya harag, áttetsző vérgőz-
sebeket ejt, s a tőrét sebben hagyja.
Nappalok, éjszakák
( Anyámnak )
Mindig hazavárt, ha beesteledett.
A hiány nappal elviselhetőbb.
Nem számolgatta soha a sebeket,
amit kapott s fájdalma egyre nőtt.
Míg vele voltam, – gyerek – nem hiányzott.
Lógtam rajta, mint ágon a levél.
Belé ivódtam, s ő tőlem virágzott,
én meg a törzsén, hajszálgyökerén.
Most már én várom úgy, mintha el se ment
volna, s alkut kötök a sötétséggel.
Ejtsen rajtam éltető sebeket.
Nappalaimmal fizetnék érte.
