Seres László alkotásai
Csillagok kihűlt testeként
Szédít a nap, éget a táj,
szikkad a vén föld keble.
Hogy mondjam el neked, mi fáj
most így megöregedve.
Árnyékba bújnék, de vérem
hevét már ösztön hajtja
s boldoggá tesz, ha túlélem.
Valaha belehaltam.
Ne korholj, ha nem becézlek,
az idő lett a drága.
Ébrenlétben már csak nézlek,
a hold ringat karjában.
Lobban a láng, adj egy esélyt,
hadd legyek újra fáklya
csillagok kihűlt testeként,
Szembefordult daccal
Kép: M.Kiss József
Meglett ember lett a fiam.
Ha szól, szavának súlya van.
Tudja a sűrűn vetett szó
Termése gyér, súlytalan.
Hallgatag gyermek volt egykor,
Az a legboldogabb
Csak az boldog
Kinek szíve tiszta
Ha szegény is
Nem cserélne mással
Úgy él a múltat
Nem sírja vissza
Elköszön a mától
Egy kézfogással
Boldogabb
Ki tűri sorscsapását
S hallgat mint a sír
Ne hallják ne lássák
Fájdalmát mások
Lelkét se szennyezze bűn
De aki másokért
Áldozza fel magát
Az a legboldogabb
S mennybe kerül
Ítélj és sújts
"Senki sem szolgálhat két urat" (Máté.e. 6.)
A félelem este hull rád,
ha leveted földi ruhád,
s úgy állsz ott Istened előtt,
mint a gyertya csont-fehéren
