Már leülök kicsit,
mellém hull a nyár.
Leveszi terhét
vállamról a sors,
Mondd,
hava tűntek
a gondtalan évek,
hol van a gyermekkor.
Eltűnt a tér, a térrel meg a házak.
Új ösvényt tapos ki az út magának.
Kihunytak itt a fénylő gyerekszemek.
Beton-cseppként őrzöd könnyed, mosolyod.
Belőle építkezel, habzsolod.
Orgonát festettem
lilára, fehérre.
Narancssárga Napot
a halvány kék égre.
Sárga-csillag-jelek
puskacsőn volt mellük
jeles jeltelenek
ítéltek felettük
Háború kél
minden béke nyomán,
s béke vajúdik ott is,
ahol a harc dúl.
Villámléptű baljós égi fényjelek
a mennydörgést tanítják itt ma járni.
Inkább szűkmarkúan mérj,
-a szükség nagy úr-
vékony az adománya.