Ujjatlan blúzt ölt, úgy flörtöl
szívemben az ősz még.
Hamvadó tüzét nem szabad
élve eltemetnem.
Ránk veti béklyóját a zaj,
elpusztít rezzenetlen.
Pantomimarc, porcelán-csend,
s mint félrevert harang,
jeges máz a félelem,
Megmártózott benned a jó
simogatón, hogy hozzád ért,
medret keres így a folyó
áthatoló fénynyalábként.
Faltörő kos, korbács kellene itt,
hogy ledőljenek mind a bálványok,
Korrupt a világ.
Sustorgón, szepegőn
dagad a cent. Mosott dollárra vált
(Anyámnak)
Még érzem
görcsbe rándult keze melegét
a megsárgult rézkilincsen.
Jó lenne
látni az elképzeltet,
álmok dőre vágyait,
Ön(k)arcképet,
az elcsüggedt
skizofrén lélek fest,
Hajnali lódobogás,
szürke nyerítések
tajtékja ébreszt.
Hallottam, idén is
fogadalommal kezdted
az új évet.
-Én levegővel-