Seres László alkotásai
Dal fakad a szóból
(András-napi köszöntő)
Bandika...Bandi... András...
életutad hosszát ezzel mérheted
Várj
Várj rám a völgy ölén, hol az őszi csend
avarba hull, s fáklyafény se lobban.
Sóhajod neszének visszhangja sincsen.
Társa vész a szónak elhagyottan.
Reinkarnáció
Aki túl jutott a gyermekkoron már,
álmaiban mindig visszajárna.
Minden év, amit a sors vállára rak,
olyan az, mint igavonók járma.
Szívszaggató teher felhőtlen ünnepe.
Varázslat-ízű mennyei csoda,
amit vonszol egy életen át végig
s nem árulja el senkinek soha.
Csak tűz hajtja űzött, szunnyadó vérét,
meghallgatja bölcsen, aki rászól,
s a rég elvetett mag izzó hitével
kenyeret szel a holt kalászból.
Dalok élet-kovásza sarjad benne,
fut konokul gyökértől az ágig,
Bende jár
A föld is megmozdult a lábai alatt,
varázslat, ahogy jobb követi a balt.
Szőnyegrojtos felhőkön két tömzsi-hit
bátorítja ringó csillaglépteit.
Nem szabad
…nem szabad elaludni…
gyanús az átalvó
vállra-bukó fej
elernyedt izom
az altató-dalban
remegő sötét
