Várj
Várj rám a völgy ölén, hol az őszi csend
avarba hull, s fáklyafény se lobban.
Sóhajod neszének visszhangja sincsen.
Társa vész a szónak elhagyottan.
Várj rám az éjben, hol csillag se rebben,
merengő taván holtan ring az ég.
Várj, míg partra vet felhő-kék szemedben
a hullámtalan tengernyi mélység.
Várj rám akkor is, hogyha nem kiáltok,
a sors terhem bőkezűn tetézi
mások bűneiért, s a rám szórt átok
lobogó tüzemet elemészti.
Várj rám, mikor a testem szügyig lázban
poklaim kínjától a mennyország
gyönyöréig emel, s tajtékos nászba
menekülnék. Magam elől...hozzád.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges