Jagos István Róbert alkotásai
Poklom asszonyai
Poklom asszonyai
Ti, akik láttátok szenvedésem, változásom,
emberi mivoltom lenyúzott bőrét, hasztalan
imádkozásom, átkaim szélbe szórását,
halálom keresését, hát így köszönök nektek.
Szívtam véretek flegma szenvedéllyel
és sírtam vállatokon hónapokon át.
Bevarrtam szép száját a Csendnek
Bevarrtam szép száját a Csendnek.
Túl sokat suttogott itt belül.
Én se mondhattam volna szebben.
Ma sem tusolok
Amikor bomlani kezdenek a szerelemnedvek
s a tusoló is foglalt, – „utódod” vértelenít repesztés után -
csak kiállsz az erkélyre - ott még van levegő.
Minden - Semmi
Bárcsak ne kezdtem volna újra írni. Jobb
lett volna titokban sírni és nem szakítani
sebeket tíz körömmel. Meg se látni a lát-
hatót. Örömmel élni egyszerű életem,
fiam kezét szorítva mindennapokon. De
bolondok kenyerét ettem, fekete éjbe nézve
a Mindenre vágytam. Végül a Semmi lettem.
7/8 torony találkozó
Két titkos ügynök fogott közre a minap, amikor kitántorogtam a szegedi Négylépcsősből. Se szó se beszéd, átnyújtottak nekem egy meghívót amiben az állt hogy holnap, azaz ma, mivel elmúlt éjfél, vagyis tegnap mert amikor ezt írom akkor már tegnap van/volt.
Nem volt mit tennem elindultam. A küldetés ha még titkos is, küldetés. Végül is nem csodálkoztam az egészen, hiszen a legjobb költőíróköltő titkosügynök jelölt én vagyok széles e világban.
