Poklom asszonyai
Poklom asszonyai
Ti, akik láttátok szenvedésem, változásom,
emberi mivoltom lenyúzott bőrét, hasztalan
imádkozásom, átkaim szélbe szórását,
halálom keresését, hát így köszönök nektek.
Szívtam véretek flegma szenvedéllyel
és sírtam vállatokon hónapokon át.
Ti meg csak átkaroltatok, mint anya a gyermekét,
aki mindent megbocsátott már.
Kezekből ácsolt híd az, mi megtartott
és bár a tűz így is elemésztett,
(szenesedett testem megtalálod)
túléltem a poklot.
Csak a hiány, az átkozott hiány
mely továbbra is égetett.
Pokoli tüzén nem segített
se kéz, se semmilyen értelem.
Asszonyok keze tegnap messze intett.
Nihil.
Ma ott vagyok, hol eddig álmaimban.
Az Ölelés nyugtató mellkasán.
Mikor nem vártam akkor
jött elő úgy hirtelen az őszben,
koradélután.
2011. október 19.
szerda 16:20
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges