Minden - Semmi
Bárcsak ne kezdtem volna újra írni. Jobb
lett volna titokban sírni és nem szakítani
sebeket tíz körömmel. Meg se látni a lát-
hatót. Örömmel élni egyszerű életem,
fiam kezét szorítva mindennapokon. De
bolondok kenyerét ettem, fekete éjbe nézve
a Mindenre vágytam. Végül a Semmi lettem.
Semmiből , a nincs, ki csak látszólag van
és láthatatlan sorok közé bújtatom megsem-
misülésem. És mégis… Só vagyok a kiszáradt
mederben. Hamu a fekete csontok között.
Pára, város és föld fölött. A látszólag Semmi.
De ha jelet ró a fájdalom a hamuba, az Én vagyok.
Az éltető só a vérben, harmat a másnapos arcodon.
A látszólag semmit se mondó mondatok
a homályos versben. Mind Én vagyok.
Maradtak a szavak, a jól ismert lélekgennyeim.
Az erőm. Ha már nincs mit vesztenem, felemel
a porból. Írok, mert írni kell, muszáj.
E folyamat a lélektisztulás - kereszt a vállamon.
Kivetített akaratom által lettem Az aki Vagyok.
Az ember, az apa, a férfi, a barát, az ellenség,
az áldott, az átkozott, az ördög az Isten. A Minden.
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges