Apa én mindig
Kezedet fogva mondtam el neked
azt, ami kimondhatatlan.
Szemembe költözött a nagy,
gonosz varázs.
Ez nem az a tett, amely megindokolhatatlan,
csak hát éget minden ily parázs.
Láttam arcod,
és csak ölelni tudtalak
- valahogy elnémult a száj.
Sós esőt hoztam neked,
és ernyőim csak foszlott dallamok.
Álhangokból összetákolt
szeretet-fájdalom.
Nem néztél rám
- mintha a föld oly érdekes volna -
csak szorítottad kezem.
- Apa, én mindig ott leszek veled.
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges