Jagos István Róbert alkotásai
Miért tűnsz oly távolinak…
Miért tűnsz oly távolinak amikor
itt pihensz meg megnyúlt árnyékom alatt
és nincs se társadalmi osztály, se kor,
mely felhúzna közénk vasbeton falat.
tőlem és a megszokástól
„és lehet, hogy az úton majd egyedül megyek,
csúfos véget ér történetem”*
…és mennyi sarat felhordtam már
könnyel áztatott porból
s rúgtam magam elé vagy félre
szándék hiánya által megszokásból
s mennyi mindent tapostam el
fosztottam létet istentől világtól
amikor a zenekar megpihen
fájdalmas a csend - a zenekar pihen
míg italod forgatod kezeidben
addig lábam kényszeresen dobol
Én addig csendben
Menj hát. Vissza se nézz.
Kezeid már jó helyen pihennek.
Lábadra cipőt adtam
s még láthatod,
utoljára megkötöm neked.
Nem nézek rád,
el ne sírjuk magunk
(magam),
elfordulok, így várom hogy elmaradj.
A tegnapi perc
Régmúlt nekem a tegnapi perc,
avitt a szó is, mit érted szóltam.
Fejem felett korhadó kereszt,
álságos a dal, hamis minden szólam.
