Mityka alkotásai
Visszalapozhatatlan hártyapapírok
Minden történet rázárul egy pontosan őt megelőzőre.
+
(ezáltal kizárólag) a mindenkor jelenvaló kontúrjai-színei
meghatározók – és ezen a bizonyítható áttetszőség
sem változtat többet,
mint az összemosódás kivehetetlen folthatásai.
=
Zsompor
A húsa volt a szálas árpaszalma,
komótosan, szijáccsal körbevarrva,
a telet bírta, a Napot is tűrte,
sok kéz koptatta csusszanós-derűsre,
Cipőfűző
A sok-sok lyuk, meg az a vékony spárga,
így-úgy befűzni, mikor-hol mi járta,
vagy párhuzamosan, vagy szép keresztbe
az átló hosszabb száraira vetve,
az apró sámli kopott nyergén ültem,
hogy szétszórjam a szép szót ingerülten,
Gazsi
Egy kutya emlékére
Úgy félig vizsla, vagy majdnem afféle,
de izga alkat volt eleje-vége,
a szomszédban élt, két ember szeszélyén,
s az öreget tudta a falka élén,
csak tette dolgát – őrzött és vigyázott,
Hordó és madár
Az esővizes hordó ült a kertben
- tartalmát nagy felhőkből tereltem –
kis madaraim peremére szálltak,
hogy elvigyék a vizet a világnak.
Prósza
Ma is tudom, ha kellett, tízszer tízből
nagy boldogság sült kukoricalisztből,
nem recept volt, csak anyám gondolása,
a cukros tejbe álmát szaporázta,
Hálapénz
Kis aprópénzét összezabolázva
behurkolta a zsebkendő sarkába,
régi szokás volt, nem látta a doktor,
hogy párna alatt simogatta sokszor,
Ösztöke
Egy renyhe rúd volt, posztját sose unta,
a tompa végre rászáradt a munka,
hol hegyével az ekét kaparászta,
hol rábökött a tehén vak farára,
de olyan bölcsen akadt rá a kézre,
