A férfi magas volt az asszony hajlott,
a fehér fürdőköpeny összetartott
két egymás mellé szépült életet,
A gané domb mellett, a porta végén,
a nagy természet várta, s hagyta békén,
az utcafrontról ide be se láttak,
de friss-meszelten része volt a háznak,
s hogy időt bírva legyen titkok őre,
kemény akáclap fogta ölelőre,
Kis iskolásként már az erdőt jártam,
prédát keresve minden száraz ágban,
s úgy egyengettem hosszú, szálas sorba,
akárha roppant reccsent kéve volna,
Pár ruhadarab, gyolcsos, puhaféle,
gyűrt kört tekerve, fejre-nyakra mérve,
hogy megszolgálón fejbúb fölé üljön,
s a rakott kosár pont fölé kerüljön,
a készre pörgés benne volt a kézben,
Eszméletlenül együtt a csapat,
míg föl-le ívelnek a madarak,
Csak himbálóztak. Közibük por szállott,
a tőgyük teleszíva danolászott,
a lomhaságuk maga volt a béke,
csak jöttek, egymás ritmusába lépve,
el-eldülledtek, s nem látszott a csorba,
mert ringatózva illődtek a sorba,