Csak bajlódtam a szúrós ágakat,
a kezem vérzett, klottgatyám szakadt,
a lombos titok, meg a félelem,
a csúcsig nyúzta többször is kezem,
és hagyta csúszni makacs ujjamat,
ahogy a repedt kérgére tapadt,
Feslett sárgájú fű zörög
a hólyag-bőrős szik fölött,
gémeskút billeg, döng a nyár,
Ahogy a halak hűsen nekivágnak
a határtalan, körbe-óceánnak,
a nagy útnak nagy túlélés a vége,
Olyan meleg van, hogy a nap-
sugarak is meghajlanak,
Már ezer éve nem járok utánad,
de kezem kezed és lábam a lábad,
nem érdekes, hogy hátra mennyi óra,
míg közös szusszal hajlunk nyugovóra,
Rózsalevélen
zöld fut a fényen,
tört sugarassa
ring színesében,
Azt emlékszem, hogy hasalt kiterítve,
vagy inas vállak szikkadt íve vitte,
vagy négy sarkára téglát kötve óvták
az esővíztől szálalt szénaboglyát,
Ha megkérem a szemeim és látlak,
majd elmeséllek a bolond világnak,
Egy tálba ült a reszelt húsú krumpli,
nagy darabok, pár gyönyörséges dundi,
anyám lisztet szórt rá csapott kanállal,