Mityka alkotásai
BORÍTÓKOSÁR
Anyám a sárga lámpafény fölött
már tudta él-e test a héj mögött,
s úgy óvakodta, mintha hajtaná
a meleget a kotlóstyúk alá,
Köszörűkő
Én forgattam, a gazda fogta csak
két jó kézzel a rászolgált vasat,
csak fortély kellett inkább, mint erő,
s a víztől súrlós-nedves lett a kő,
míg hullámolt a csorbult fejszeél,
csak sercent, sikkant – marta az acél,
TÍZPARANCSOLAT
TÍZPARANCSOLAT
Harmadnap virradatkor mennydörgés
és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett
a hegyre és hatalmas harangzúgás hang-
zott fel.
....Mózes beszélt és az Úr felelt
neki a mennydörgésben.
Az elmaradhatatlan kenyérsütés
A vers meghallgatásához kattints ide. Elmondja Péter Erika
Úgy négy-öt éves kisgyerek lehettem,
a gazdaság, az egykori major
már majdnem-majdnem fölfedezhetetlen
mélyekre búvott emlékezetemben,
a kontúrok megkoptak valahol.
Útravaló
Jaj istenemre, sok az, ami sok,
megsűrűdtek a politikusok,
de híján van a szántó, a mező,
meg aki munka mellett érhető,
a búza nem, csak szó aratható,
elvándorol a kenyérrevaló,
Egy mondat anyámtól
(Egy jó ölelésnyire van
meghalkult otthona.)
Váratlanul jöhetsz, fiam,
de rosszkor nem – soha.
Adományaim
Kattints ide a megzenésített vers meghallgatásához
Adok minden kőnek házat,
víznek medret, szemnek tájat,
szögnek deszkát, napnak földet,
világosságot a zöldnek,
