Mityka alkotásai
Bugyli
Rugója sem volt – semmije,
a fát is alig vágta,,
nyele se volt jó semmire,
de minden kölök vágyta,
Melasz
Nagy vashordóban hozta az apám,
egy összehorpadt, csöndes éjszakán,
méznek ujjaltam, s tudtam, hogy nem az,
azt sugdolózták – jóféle melasz,
nem bajlódtam, hogy más volt az íze,
meg azt se, hogyan rejtezett ide,
TÓL-IG
Fölbolygat, mint falut az idegen,
hogy hiányzik belőlem a jelen,
mert minden múlik és minden jövő,
még lélegzetem sem jelen idő.
Asztaltársaimnak
Ott áll középen, mint az oltár,
a foglya vagy, a foglya voltál,
tanulsz fölötte, rajta étek,
anyád teríti az ebédet,
Töprengő
Egy idő óta azt hiszem,
nem vagyok biztos semmiben,
a vessző buja zöldjiben,
hogy ül az ág hegyire szem,
Parasztjégszekrény
A spejz kincse volt az a nagy, derék
zománcos ölű, színig telt fazék,
csak nyelte – mint a tétovát a hit –
a nyakpecsenye sült darabjait,
s míg lapultak a dermedt zsír között,
az összes jó íz odaköltözött,
Fecskesirató
A tavasz hozta őket messzi tájból,
a nagygerendán otthont vertek sárból,
az egész munka röpködésnek látszott,
de állóbb volt, mint falakban a vályog,
a meleg minden élőt kedvvel járt át,
