Mit ajánlhat nekünk
s minden kornak,
ami jön még,
amikor nemet mondasz
magadban igent gondolsz
Jön, mosolyt hordoz, kezet fog velem,
csúszva-mászva tornyosul fölém.
Alap vagyok, ő rajtam fal, födém.
Génjeim ág-bogán jobb-felem.
Mondd,
hova lettek
a gondtalan évek,
Keserű lett a szó íze a szánkban,
erőnk egyre fogy, kevés a hitünk.
nem hatnak pirulák, ráolvasások
csupasz szósszal méregtelenítünk.
Akkor vagyok biztos magamban
mikor elbizonytalanítasz
Zsebre gyűrt ötszázas a Nap
rozsdahasú papírkuncogás
szétnyílt vérig szakadt seb
A távolságot
mely összeköt s elválaszt
lerövidítem magamban
Kiállni
reszkető lábakkal
anyám elé
szégyen nélkül ma se mernék