Elhallgatott bűn
és nem takargattam vétkemet..."
( Zsolt.32.5 )
Kiállni
reszkető lábakkal
anyám elé
szégyen nélkül ma se mernék
-bár újra hallhatnám intő szavát-
hogy megvalljam neki vétkeim
mint rég
amit el se követtem
azt is beismerném
Nem alázott meg
gyermekded bűneinkért
míg körbelihegtük őt
százszor elhadart érvvel
ő nem a bűnöst kereste
a bűntelent
ő volt a példa nekünk
a követendő
dicsérte szüntelen a jót
mikor fennhangon szólt
s mi felnéztünk rá
irigy bűntudattal
ilyen is lehet az ember
ilyenek legyetek mind -mondta
az is aki ma vétkezett
végigmért szomorkás mosollyal
s önmagunkkal büntetett
Hagyta
hogy az elhallgatott bűn fájjon
tisztuljon a lelkünkbe mart seb
és várt
várt a kibírhatatlanságig
tudta
hogy könnyek közt bűntudattal
elébe áll majd
-véréből kisajdultak
kibogozhatatlan igazságával-
bűnösök közül
a bűnösebb
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges