Zsebre gyűrt ötszázas a Nap
rozsdahasú papírkuncogás
szétnyílt vérig szakadt seb
-sárga csekkekről álmodom-
hajnal feszeng az éj másnapos
-és több lett rajta a nulla
a hetes szám után
víz villany gáz-
vakon szembogarász
a zsugori fény
ágytitkokat fecseg ki romjain a csend
a félbemaradt vágy
egyszer-használatos
-csak a havidíj jön meg mindig-
lefőtt kávéillat a lakás
átszürcsölt karcos éjszakák
ízei mérgeznek máris
-korai volt az öröm
megfizetek érte-
Az ágyam koedukált
vetetlen sóhajt terem
a kászálódó fura világ
-csak bírjam ki fizetésig-
ledob magáról mindent
mit ráaggatott az éj
-kéz-kezes adósként
megnézhetem magam-
kibomló árnyas fényerdőin
csupasz testtel a ma
csonttól-húsig tartó
feltámadás
-élni kellene addig is
s járni egyet
holdkórosként mint az alvó
vagy temetetlen holtként
mint az ébredő-
Mennem kell
valahol várnak
dobozba rakom a tegnapot
nincs szavatossága
-a csekkeket majd feladom
holnap-
Masnit kötök
az éjszakára