Elnyúlt a csend, fáradtan heverész,
térdre hulltak az öles viták.
Egyszerűvé vált benned az egész
ismeretlen, bonyolult világ.
Elsiratom lázas örömeimet
viharmezőkön pipacs-részegen,
mint akit a sors keresztre feszített.
A feltámadást alig észlelem.
Az a merészség,
talpon maradni pergőtűzben,
mikor a halottak
körbedalolnak,
Simogass lágyan,
formáljon tenyeredhez
örökös vágyad.
mérsz és vágsz
magadból nekünk
hogy több legyél
Nem történt semmi,
csak leült a köd,
túl erős volt fényed.
Tudom, hogy itt jártál,
lépteid a járdán
szín-kusza graffitik.
Itt hagytál
akit szószáj köt hozzád
mint ostromlottat
bevett várfalak alatt
az ostromzár