A kutyák vezetnek meg minden gazdit,
a póráz két vége visszavadul.
Rángatózunk, mint a haszonjószágok
és csodára várunk hasztalanul.
Megbízható rend szervezi így jussát,
jéghegy süllyed el, megolvad a hit.
Gyűlölünk, szeretünk okkal, ok nélkül
és feláldozunk mindig valakit.
Elölről tanít élni a vég előtt,
ki trükköket keres, de belefárad
bocsánatot kérni, hol nincs bocsánat.
Szellem-nagyságok pöttöm cselvetése
pepecsel diszkrét bájjal kedvet és e
vígságba belehalsz, ne is mérgelődj.