Kevés
kőbe vésned azt,
hogy törvényt ülsz fölöttünk,
s világgá kiáltani szent esküd,
akarom, törekszem.
Glédában állnak ígéreteid.
A szó éget s el ne hidd,
hogy ettől leszel több,
mintha mennyek országa lenne itt.
Az életet, hiába álmodod szebbé, hasztalan.
Károgó varjúhajnal ébreszt.
Azt vésd fel, mindent megteszel értünk
s véreddel üss pecsétet rá,
hogy érezzük mindennap,
vérünké válik
s lázas testünknek életet ad.
Gyermekünk vagy.
Belőlünk sajdultál ki ezer éve
s széthulltál, mint a kéve.
Szülőfölded vagyunk,
néped, nemzeted, hazád.
Ez az otthonod.
Itt a gyümölcs haldokló fán is beérik
s fennmarad újabb ezer évig,
míg igazat szól szívedből
a szád.