Nem történt semmi
Nem történt semmi,
csak leült a köd,
túl erős volt fényed.
Feledtem mindent,
ami rég óta bánt.
Simogató kezet,
pofont, öklöt,
csont-hús szavakat,
ájtatos imát.
Virágba zárt reményt,
mit lemetszett sajgón
galádul a sors.
Könnyűvérű nők
galambszárnyalásait,
kapunyitást a mennyre,
lépcsőházi
lopott öleléseket.
Nem történt semmi,
csak este lett,
szívemben parányi
mécsesek gyúltak,
gyanútlan tévedések,
hogy lássam
vert seregeim hadát
s visszahívjam magamba fojtva,
mintha el se indultak volna.
Nem történt semmi,
csak a vágynak forró teste lett.
Magához ölelt
egy álomrebbenésnyit,
úgy vitt karjában,
mint egymáshoz hangolt
kristályhangszerek
megszülető dallamvarázsát
sírva, összesimulva
a ringató csend, éji fohász,
ki nem mondott szó...
s én tűrtem sorsom minden átkát,
ami áldás volt, mikor átjárt,
mert ily halálba vitt,
mint a szerelem.
Pedig ott se voltál velem.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges