Egyszer bűbáj,
másszor műbáj.
Égi lámpagyújtogató.
Jönnek a kard-csörtetők
és kard-élre hánynak
A távolságot
mely összeköt s elválaszt
lerövidítem magamban
Kellenének
a féltett szeretet-listák
szívünkbe vésve,
Rajzaid
egy TÜNDÉRORSZÁG,
csodák, titkok birodalma.
Mikor felsírsz, könnyeid áztat el
lelkem mélyén szipogva felzokogsz,
Mily akaratlan vágy ez, mely úgy hevít,
-szárnyaszegettet, s tüze elragad,
Egy arc néz le rám
csont-fehéren
márványtömbnyi
grafitszemek