Mily akaratlan vágy ez, mely úgy hevít,
-szárnyaszegettet, s tüze elragad,
míg ízlelgetem kerengő nedveit
tested melegének testem alatt
rejtve féltőn érted lobogó lázban,
hol a világtalannak fény terem
bűn és erény közt végleg leigázva
minden hajnalt lebontó reggelen
s a szégyenünk is büszkeséggé érik,
repít a vágyam az ítélőszékig,
hogy újra lángra gyújtva ragyogjon át
gyeplő nélkül, ha meg is ostoroz más
érte és nem lesz többé feloldozás.
Halált kérek az utolsó szó jogán.