Ősutód
Jön, mosolyt hordoz, kezet fog velem,
csúszva-mászva tornyosul fölém.
Alap vagyok, ő rajtam fal, födém.
Génjeim ág-bogán jobb-felem.
Véremből sajdult, úgy várom sután
visszaálmodni magam belé
gyermekéveimmel egymás után,
hogy én lehessek Ő. Ő meg én.
Csikófogaim már rég elhullattam,
vezet kézen fogva szembe a Nappal.
A lét ízeire még fel se eszmél.
Csak néz rám, neki természetes rend ez,
örülök, hogy jeleneteket rendez,
s szól, Papa, most egy kicsit te szeressél.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges