Mit ajánlhat nekünk
s minden kornak,
ami jön még,
hogy fennmaradjon nemzetünk
hit, küldetés, szükség
-életfilozófiát-
csupán két szóban
"Hazádnak rendületlenül..."
Akkor is, ha megosztón,
-mint napi kenyerünket-
ketté törik,
egyik fele balra,
másik jobbra dől
s kikezdik ősgyökérzetét
a honnak
gnómok, ostobák, törpék,
gyűlölet szülte sok balek
szívét szaggatja szét
s viseli mind
egymásra kent sunyi bélyegét
virágtalan vágyban,
mint a spóra,
hogy egyre több legyen
a felismerhetetlen
arctalan.
Mégis
"Légy híve..."
Nem kell vérfakasztó békemáz
életelixír önroncsodra,
csak higgy benne,
nincs más út s felemel újra
összetörten is magához,
ha lehajolsz elébe,
le a porba,
le végre...
"Óh magyar..."
(Kép: Vörösmarty Mihály szobra Budapesten)