A fájdalom életben tart
nem kell gyógyszer
hogy meggyógyíts
Holnaptól...új életet kezdek,
a régi hamisítvány.
Befont hajtincs volt
a loboncos idő
Nem kérdezek semmit, mit is mondhatnál -,
Már megint követsz. Arcomra formál
tükrömön a fény és az árnyék.
Összetörtebb vagy a megszokottnál,
mintha csak a jövőmbe látnék.
pendül a dob és penderül a tánc
körbering a szél lót fut danolász
Apámról nem tudtam, mikor szeret,
féltestvérét a fiának,
vér szerinti kölykét, mert az voltam én.
Bátyám s húgom közt.
A középső gyerek.
Világéletedben
áldatlan-áldott sors tenyerelt rád,
mint bűnösre a lelkiismeret.