I. (meggyötörten és megformázva)
Mondd csak, maradt-e... Elmondja: Németh Sándor
Mondd csak, maradt-e még
Benned az ózonszagú esti utcából,
Poharad szélén a vörösbor fodrából,
Túl szépek
Minden
hirtelen, görcsös mozdulattal
a füst vásznára karcolt metszet
értelmet nyer benned,
s bennem is - félúton.
Így - túl szépen, hogy ne fájjunk.
(akkor)
/is/
Szerettél. Szerettelek.
Túl szépek voltunk,
hogy ne fájjunk.
Hazafelé
Szalmabála. Holdkaréjderék.
Övcsatján kifakult rézmetszetek.
A tejutat göngyölíti eléd.
Aludj. Álmodj. Értünk. Neked. Veled.