Stigmák
Átmenet vagyunk - az érthetetlen
s az egyszerűség határvonalán:
kövek szélfútta homok-mandalán,
festmény helye elképzelt keretben.
Kamikáze, önmegdöntő rezsim -
épít újra dolgavégezetlen:
karó mered égbe önfeledten
a semmiség azúros berkein.
S ha hittel ösztön egyszer összeér,
rögsorokon, megdermedt menetben
majd néma kőből serken ki a vér -
csak egy átgördülő ördögszekér.
Űr nem nyílik nyomán. Meg se rebben -
stigmák leszünk, s a föld: nyitott tenyér.
---
A Gloria Mundi ciklusból
2008
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges