Mondd csak, maradt-e (Hangosvers*)
Mondd csak, maradt-e... Elmondja: Németh Sándor
Mondd csak, maradt-e még
Benned az ózonszagú esti utcából,
Poharad szélén a vörösbor fodrából,
Maradt-e még szemed lángjából,
Maradt-e kishúgom daloló hangjából,
Maradt-e melleden leheletemből,
Maradt-e nyom a hátadon kezemtől,
Maradt-e daimón vagy lélek a szívedben,
Maradt-e még, mondd, a vérből ereidben,
Maradt-e sárgás foltos és kopott
Zakómon nyom, mit rég rá blúzod nyomott,
Maradt-e emlék érzéseidről,
Maradt-e érzés emlékeidről?
Maradt vagy nem maradt, te nem maradtál.
Ha éltél is régen, bennem már meghaltál.
Én itt maradtam.
S hogy maradt-e bennem az este, az utca?
Poharam szélén a vörösbor fodra?
Maradt-e hátamon nyom a kezedtől?
Maradt-e arcomon leheletedtől?
Maradt. Hátamon égetett körmeid nyoma,
Éjjel ajkamba mart emléked tűzfoga.
Félsz? Hát félj. Ne tőlem - a felejtéstől.
Ne tettől – nem teszek. Félj csak a féltéstől.
Ne fuss el! Nem megyek. Maradok.
Hazudtam: Te élsz. Csak én halok.
2004
_____________________
*Elmondja: Németh Sándor
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges